Egyedül a sötétben
Sötét szobában ül az öreg
Valami reccsen
Istenem mi lehet
A hályogos szem a sötétbe mered
Nem lát semmit de tudja, itt lehet
Az öreg szemeit becsukja
Keze reszket, és úgy várja
A vén tüdőből sóhaj szakad
Ráncos arcon könny patak
Agyában dühödt gondolat
Fájdalom, kín nem apad
Itt vagyok hát!
Nem látod?!
Néma csend a válaszod?!
Egy könnycsepp kanyargós útjának végére ért
Majd földre hull a halálért
Földre érve nagyot koppan
Minden megáll e pillanatban
Itt van már a múlt és jövő
Jéggé fagyott most az idő
Egy pillanat volt az egész
Szívhez kapott egy kéz
A sötét szobában
Valami reccsen
Senki nincs ott
Már hmm.
Minden rendben
Valami reccsen
Istenem mi lehet
A hályogos szem a sötétbe mered
Nem lát semmit de tudja, itt lehet
Az öreg szemeit becsukja
Keze reszket, és úgy várja
A vén tüdőből sóhaj szakad
Ráncos arcon könny patak
Agyában dühödt gondolat
Fájdalom, kín nem apad
Itt vagyok hát!
Nem látod?!
Néma csend a válaszod?!
Egy könnycsepp kanyargós útjának végére ért
Majd földre hull a halálért
Földre érve nagyot koppan
Minden megáll e pillanatban
Itt van már a múlt és jövő
Jéggé fagyott most az idő
Egy pillanat volt az egész
Szívhez kapott egy kéz
A sötét szobában
Valami reccsen
Senki nincs ott
Már hmm.
Minden rendben
Pintér Sándor
